Egy világos és vidám nap volt, és teljesen magányosan játszottam a szobámban, de akkor észrevettem valami furcsát a padlón. Egy nagy doboz állt ott, ami porosnak tűnt! Így teljesen kíváncsiskodásba ejtett, és izgatottsággal töltötte be. Mit tartalmaz ez a doboz, kérdeztem magamtól? A szívem gyorsabban verdelte, ahogy lassan közelebb mentem hozzá. Rejtély rejthetett ebben a dobozban?
Nagyon óvatosan nyitottam ki a doboz takaróját, hogy ne sértsék meg. Ha begépeltem benne, lenyűgöző volt néhány egyedi tárgyat látni. Néhány könyv elhalványult színekkel volt a borítóján, egyik egy kis fa játékmester, amelyik jól nézett ki, a másik egy világos kulcs volt, amely fényt tüskédezett a fény alatt. Egy kicsit úgy éreztem, mint az élmény, amikor a történet, amit el akartál mondani egy könyvben, valóra válik. Tudni akartam többet ezekről a tárgyakról és arról, hogyan kerültek a dobozba.
Kísérletként, döntöttem el, hogy egy kicsit mélyebben kutatok a dobozban. Pár régi könyv volt benne, sárgás oldalakkal és kihasznált szélakkal, amiket megnyitottam. Megértetett, mennyire régi ezek a könyvek, régebbiek, mint én! Megtanultam, hogy a fa játék a hajó alakjában van. Fényes kék és fehérre festették, mint a zászlójuk színére, és akár egy kis zászló is volt rajta a tetején. Röviden bezárva a szemem, elképzeltem, ahogy a hajó nagy, képzelt tengeren halad, izgalmas útakra indulva. Végül felvettem a világos kulcsot. Bronznak tűnt, hosszú, szűk tengelyrel. Nem tudtam abbamaradni gondolni, hogy milyen zár illeszkedne hozzá. Milyen titkokat rejtek el a kulcsok?
Ez azonban nem volt egy általános doboz; nem, ez a doboz egy nagy rejtélytévé alakult, és én úgy éreztem, mint egy detektív, akinek feladata volt kiszámítani a kódot. Pont akkor történt valami, ami beleestett a szemem! Láttam egy kis fekete jelet a doboz alján. Olyan alakú volt, mint egy lábnyom! Rátekintettem és megijedtem, hogy mit is jelenthet. Majd egy gondolat vágott be. Régen bezárta a kapukat, de emlékeztettem magamra egy titkos átjáróra, amiről olvastam a kedvenc kalandregémben. A történet hőse egy lábnyom-sorozatot követte, hogy megtalálja a belépést. Talán ez a kis lábnyom egy elfelejtett út jele, óta elhanyagolt.
Meg akartam találni, mit csinál a doboz a padlón. Így újra megnyitottam mindent, és másik jelet kerestem. Amikor átnéztem a régi könyveket és a fa játékot, hirtelen valami furcsát észrevettem. A könyv egy papírrészlettel volt jelölve. Ezen a papíron voltak kézzel írott megjegyzések és egy nagyon furcsa rajz. Ez volt egy térkép! Egy térkép képe volt rajta, amelyen egy út vonult egy erdőn keresztül, és egy nagy X volt a közepén. Pontosan olyan nézett ki, mint egy kincstérkép!
A izgalom buborékolódott bennem. Ez volt a térkép, amelyet utánam kellett haladnom a rejtélyes útért. A dobozt, amelyben minden tulajdonunk volt, felvettem, és gyorsan az utcára mentem. Készen álltam egy avatásra! Az erdő irányába indultam, és a térképen látható földúton jártam. Amikor a magas fák és sűrű buszok között futottam, messze látva az X-t. Mindenféle lehetetlen magas álmat vettem, és izgatottan vártam arra, hogy mit találok a kincskeresés végén?
Végül értem el azt a helyet, ahol az X volt, és ott találtam egy nagy követ, amely a talajon hever. Lélegzetemmel töröltem le, majd közelebbről néztem, és hozzámértve láttam egy kis lyukat a földben. Olyan kinézett, mint egy rejtett ajtó! Lassan megnyitottam az ajtót és lecsúsztam a sötétbe. Amikor lementem, egy kis türelmet alkotó folyosón találtam magam, és messziről látottam egy homályos fényt.
